A sport nyújtson örömet a sportolónak, és annak a módja, hogy ezt az élvezetet a leggyorsabban lecsökkentsük, hogy a fiatalkorúakat úgy kezeljük, mint a felnőtteket, azaz mintha ők is profi sportolók volnának. A profi sport, mint olyan nagyon hívogató, hiszen széleskörű elismertséggel, ismeretséggel jár, és persze summával… A szülőnek fontos, hogy gyermeke sikereket érjen el, de sose feledkezzenek meg arról, hogy a gyermekükről van szó, és nekik joguk van gyermekként viselkedni. Legtöbbször a fenti értékek (siker, pénz…) a szülők számára fontos, hiszen számukra jelent ez valamit. És a legnagyobb hiba az, ha ezeket az értékeket korán kezdik kondicionálni (lásd: a gyermek pénzbeli jutalmazása). Egy idő után a fiatal nem a sport szeretetéért fog sportolni, hanem azért a pénzért, amit aputól/anyutól kap érte… Tehát a gyerkőcnek jogai vannak: ahhoz is van joga, hogy sportoljon, és ahhoz is, hogy kiszálljon belőle. A sport területén elég gyorsan megélhető a szülő számára mindaz a nagyon kritikus élmény, amit gyermek “elengedésének” neveznek.
A győzelem
A szülők figyelme a gyermekük teljesítményén és erőfeszítésén legyen, és ne a verseny végkimenetelén. Tanítsuk meg már korán a gyerkőcnek, hogy a siker nem érmekben mérhető, hanem abban, hogy az egyén eléri saját céljait. A siker nem egyenlő a győzelemmel! Tanítsuk meg neki, hogy ha mindent megtett, ami tőle telik, akkor ő nem vesztes! Ugyanígy nem számít hibának/gyengeségnek, ha vannak barátai az ellenfeleik között. Kerüljük azokat a “sugalmazásokat”, hogy a győzelem érdekében bármit (ideértve a nem szabályos játékmódot, vagy akár a szerhasználatot), és nincs fontosabb az első helynél (fontosabb, mint barátok, egészség, önmagam vagy mások tisztelete). Természetesen a gyermeknek egy idő után meg kell tapasztalnia a kudarcot is. Nagyon fontos, hogy ezekben a helyzetekben hogyan reagál rá a szülő, illetve a környezete. A szülők feladata itt az, hogy képes legyen a gyermek tanulni a csalódásból és meglássa ennek a pozitív oldalát is.
A célkitűzés
Ide tartozik az is, hogy segítsük a gyerkőcöket abban, hogy olyan célt állítson maga elé, ami megvalósítható, és képességeivel elérhető. Azok a célok, amik mérhetők a teljesítménye által, sokkal gyorsabb és biztosabb visszajelzést adnak a képességéről, mint a versenyek helyezései
A felcserélődő szerepek csapdája
Nincs meghatóbb jelenség, amikor a szülő a gyermeke medáljaival mutatkozik. Az már picit ijesztőbb amikor anyu/apu úgy viseli azt, mintha ő nyerte volna. Ez már sokat elárul a földi halandónak… Szóval van olyan szülő, aki túl aktívan veszi ki a részét gyermeke sportolói életében. Az jó, ha a szülő a gyermekével együtt él és lélegzik, és átérzi ugyanazokat az örömöket és fájdalmakat, de az már kevésbé jó, ha gyermeke kudarcát/sikerét önmaga kudarcának/sikerének minősíti. Ne próbáljuk egykori vágyainkat a gyermekkel megvalósítani! Ennek egy másik ága, amikor az egykori “sztár” sportoló szülőnek akar a gyerkőc megfelelni. Nagyon kemény a nyomás azokon a gyermekeken, akiknek ugyanazt a teljesítményt kell hozniuk, amit anyu/apu nyújtott! Ennek ritkán van jó vége, egyik lehetőség, hogy a gyerkőc felülmúlja a szülőket, így azok “vesztesekké” válnak, míg a másik, ha a gyerkőc nem tudja hozni a szintet, így akkor a szülőből “nyertes” lesz, és nincs nehezebb, mint egy ilyen szülőképnek megfelelni…
Az edző szerepe
A szülő egyik legnagyobb álma, hogy gyermeke sikeres legyen, és ezért mindent megtesz. De azért tartani kell a határokat: a szülő maradjon szülő, és ne menjen át edzőbe! A sportban át kell adni a gyermeket egy edzőnek, akinek az a feladata, hogy a gyermek képességeit a tökélyre fejlessze. Ebben el kell fogadni az ő szerepét/tekintélyét/fennhatóságát. Mivel a gyermeket átadják az edzőnek, így természetesen a szülőnek joga van ahhoz, hogy megismerje az edzőt és munkásságát, de nem ad arra felhatalmazást, hogy minden helyzetben kritizálja a munkásságát. Oké, sok esetben a szülők nem értenek egyet a gyerkőc képességeit illetően, de erre vannak kitalálva a teljesítményértékelő rendszerek, amik objektívebb képet adnak a valóságról (meg jó viszonyítási rendszert is ad…)
A versenyen
- Nem szabad az edzővel veszekedni, hiszen a felelősséget egyszer már a kezébe adtuk.
- Ne kiabáljunk utasításokat vagy kritikákat a gyereknek, verseny közben.
- Maradjunk a nézőknek fenntartott helyen, legalább a verseny ideje alatt.
- Ne tegyünk sértő megjegyzéseket a sportolókra, a szülőkre, a tisztviselőkre, az edzőkre vagy a csapatokra.
Fejezzük ki az érdeklődésünket, bátorítsuk és támogassuk a gyereket! Segítsünk, ha az edző vagy bármilyen más tisztviselő segítséget kér!
forrás: sportorvos.hu
ÉRDEMES ELOLVASNI ...
A CÉLKITŰZÉS JELENTŐSÉGE A SPORTBAN
A GYŐZELEM SZEREPE AZ UTÁNPÓTLÁSSPORTBAN
A VERSENYSZINTŰ SPORTOLÁS ÉS A TANULÁS ÖSSZEHANGOLÁSA